Találkozás száz év után

Magyar Nemzeti Galéria
2006. szeptember 7. - október 22.

A festmény 2005-ben a chicagói LESLIE HINDMAN AUCTIONEERS szeptember 18-i árverésén bukkant fel. Rippl-Rónai József Kalitkás lány címen, illetve ennek címváltozataival több művet is kiállított. 1900-ban a budapesti Royal Szállóban megrendezett gyűjteményes kiállításán két ilyen témájú művét is bemutatta Kalitkás hölgyek címmel. 1902-ben a Mercur-Palota tárlatán egy Kalitkás lány (tanulmány egy nagyobb képhez) című mű is szerepelt.

1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, a Könyves Kálmán Műkiadó rt. kiállító-helyiségében rendezetett gyűjteményes kiállításon szerepelt egy mű Kalitkás nő címen, az ugyanitt megrendezett árverésen három tétel is szerepel Kalitkás nő (aquarell), Kalitkás lány (olajfestmény), illetve Kalitkás lány címen.

Annyi bizonyos, hogy Rippl-Rónai József a kalitkás nő témát többször is megfestette. Mivel jelen ismereteink szerint azok bemutatásai kapcsán egyik művet sem reprodukálták, az egyes művek a kiállítási katalógusok címeivel megbízhatóan nem azonosíthatók.

1890-91 fordulóján, Rippl-Rónai József az első olyan magyar festő, aki a modernizmus egyik antinaturalista irányzatához, jelesül a párizsi Nabis-csoport szintetikus látásmódjához kapcsolódott. A sokféle irányzatot egybefoglaló antinaturalista magatartás, melyet a Kalitkás nő téma képvisel, olyan előzményekre tekinthetett vissza, mint az egyiptomi falkép-ábrázolások, a középkori miniatúrák vagy faliszőnyegek, az olasz quattrocento festészete, vagy a német reneszánsz festők alkotásai, a Raffaello-Poussin-Ingres hagyomány. A közelebbi elődök közül az angol preraffaeliták művészetét, Whistler, Moreau és Gauguin festészetét, vagy a 19. század második felében egyre nagyobb népszerűségnek örvendő japán metszeteket és akvarelleket említhetjük.

Különösen szerencsés és sokatmondó, hogy festészetének új szakaszát Rippl-Rónai is emblematikus nőábrázolásokkal indította. A Kalitkás nő rendkívül összetett eszmei és formai háttérre épül, ahol a hatások és utalások bonyolult szövevénye átüt a mű látszólagos egyszerűségén, titokzatos gazdagság benyomását keltve a nézőben.

A századvégi szimbolizmus értelmezésében a nő az élet teljességének szimbóluma. Lett légyen ártatlan fiatal leány, virágzó hajadon, tisztes családanya vagy nagyvilági kurtizán, (angyal vagy démon) - a nő egyetemesen képviselte az emberi lét rejtett, elpusztíthatatlan oldalát, azt az organikus gazdagságot, amely változatlanul vészelte át a különböző civilizációk által ráhúzott (rákényszerített) formarendszert, és mintegy beöltözve bármilyen ruházatba, vagy éppen megszabadulva attól, az élet időtlen teljességét közvetítette.

A most felbukkant változat kompozíciója feszesebb, kivágása merészebb, mint a Magyar Nemzeti Galéria egészalakos képe. Különösen érdekessé teszi a festményt, hogy a kalitkát tartó hölgyben Rippl-Rónai élettársának, későbbi feleségének, Lazarine Baudrion-nak arcvonásai fedezhetők fel.

A Kalitkás nő e változatának felbukkanása fontos esemény, és remélhetően a két mű együttes bemutatása hozzájárul a további Rippl-kutatáshoz.