MÉG SZÁZ ÉVET KELL VÁRNI A KALITKÁS NŐRE?

30 millió Forint ÁFA teher a Rippl-Rónai kép hazahozataláért

Ernst Wastl, a budapesti Ernst Galéria osztrák származású tulajdonosa 122 millió Forintért vásárolta meg Rippl-Rónai József képét a chicagói Leslie Hindman aukciós ház szeptember 18-i árverésén. Ez a legmagasabb ár, melyet valaha is egy Rippl-Rónai festményért fizettek, s Wastl szándéka, hogy a képet mielőbb hazahozza Magyarországra.

A száz éve, 1906 óta nem látott és szakirodalomban sem reprodukált műkincs azonban, mint kiderült, egyéb kereskedelmi árucikkekkel azonos vámszabályozás alá esik, azaz behozatalát 25%-os ÁFA terheli.

A kép iránt hazánkban mind a szakma, mind pedig a nagyközönség részéről igen nagy az érdeklődés. A galéria vezetője ugyanakkor kötelességének érzi, hogy a széles nyilvánosság előtt rávilágítson a hazai szabályok visszásságára. Ebben az összefüggésben a következő kérdések merülnek fel:

Helyes-e a nemzeti értékek hazahozatalát 25%-os ÁFÁ-val terhelni? A világon mindenhol kedvezőbb behozatali feltételeket biztosít az állam; a magyar ÁFA mennyisége ezekkel összehasonlítva szinte büntetésnek tűnik. Csak néhány példát említve: Csehországban, Észtországban, Cipruson, Angliában és Máltán 5%, Svédországban, Németországban, Lengyelországban és Spanyolországban 7%, Ausztriában és Olaszországban pedig 10% a műtárgy-behozatali ÁFA. Történelmünk során számtalanszor kényszerültünk arra, hogy műkincseinket kimenekítsük az országból: pusztán a XX. században a Holocaust, vagy az 1956-os forradalom során - hogy az első ezer év (és az utolsó ötven) egyéb viharait ne is említsük. Éppen egy ilyen országnak lenne szüksége olyan rugalmas törvényre, mely nem csupán a műtárgyak hazahozatalában, hanem a nemzeti identitás helyreállításában is segít. 1989 óta nem hibáztathatunk senkit, semmilyen más hatalmat ebben a kérdésben, csak magunkat. Kérdés, hogy képesek leszünk-e végre érdemi változások elérésére? - nyilatkozta Ernst Wastl.

A műkincsek behozatalát 25% ÁFÁ-val sújtó törvény hatálybalépésének időpontja ráadásul a lehető legszerencsétlenebb volt, hiszen júliusban-augusztusban uborkaszezon van. Szakmai berkekben sem tudtak eddig a törvényről, pl. egy vezető aukciósház is csak egy ügyfele elbeszéléséből értesült róla, akit a határon meglepetésként ért fizetési kötelezettsége: 1 milliós képre 250.000 Ft ÁFÁ-t fizetett. Más kérdés, hogy mi lesz majd a magyar múzeumokkal? Ha ők is kötelesek megfizetni az ÁFÁ-t, a műtárgybeszerzésre fordítható csekély összegből még nehezebben gazdálkodnak, s ismét a magyar kultúra szenved súlyos csapást. Milyen segítségre számíthat a szakma a nemzeti kincsek hazaszállításában a magyar államtól?

Vajon a Leslie Hindman-féle, vagy más európai unión kívüli nemzetközi aukción legközelebb felbukkanó magyar kép eléri-e a 122 millió Ft-os árat, vagy csak pl. 60 millió Ft-ot, ha a magyar gyűjtőnek nem éri meg hazahozni, hisz plusz 25% ÁFÁ-t kell fizetni? Hány magyar licitált szeptember 18-án, és ma hányan licitálnának a plusz 25% ismeretében? Nem számíthatnak arra, hogy bárki hajlandó lesz a műkincs értékének 25%-át leadózni, hiszen a csúcs-leütési árak 5%-a is hatalmas összeg. Milyen befolyása lesz a magyar művek nemzetközi piacon elért árainak a hazai műkereskedelemre? Minden bizonnyal a magyar képek jelentős értékcsökkenését idézi elő.

Végül még egy kérdés: hány száz évet kell még várni a magyar közönségnek arra, hogy újra láthassa a Rippl-Rónai képet? Ha a Wastl-on múlna, a kép már az Ernst Galériában lenne, s bárki megtekinthetné - ingyen.

Budapest, 2005. szeptember 28.